Péter Katalin bemutatója a "Műveltség és társadalmi szerepek: arisztokraták Magyarországon és Európában" c. kötetről
 

 

A Speculum Historiae Debreceniense sorozat 18. kötete a debreceni Történelmi Intézet kiváló nemzetközi kapcsolatainak kétségtelen bizonyítékául szolgálhat. A 41 – többnyire valamely OTKA vagy a Lendület pályázat által támogatott kutatásra épülő –, tanulmányt tartalmazó kötet tárgyilagos, ugyanakkor érdekes olvasmány. Egyértelműen igazolja, hogy az arisztokrácia változó fogalom.

A kötet ebben a sokoldalúságban mutatja meg számunkra az arisztokráciát, olvashatunk a francia (Jean-Luc Frey, Papp Imre), a lengyel (Wacław Wierzbieniec és Joanna Elżbieta Potaczek), a hanzavárosi elit (Roman Czaja), a német (Klaus von Eckel), a litván (Pósán László), a szlavón (Varga Szabolcs) és az erdélyi (Radu Lupescu) arisztokrácia helyzetéről, képviselőiről. Olyan kutatási terület ez, amelyben fontos szerepet kapnak a nők is (Kónya Annamária, Kelényi Borbála, Zsoldos Ildikó), ahogyan ez a téma a mostani szerzők korábbi munkáiban is fontos szerepet kapott (Papp Klára). Ugyanakkor a kutatások a különböző megjelenésű arisztokrácia közös vonásait is feltárták, amit jól példáz Bárány Attila írása a középkori magyar arisztokráciát ért az angol és francia hatásokról.

A szerkesztés szempontjai között kiemelhető, hogy néhány hasonló témájú írás a karrierek alakulását befolyásoló tényezőkre koncentrált, mint pl. az egyéni képességekre (Bogdándi Zsolt tanulmánya a requisitorokról), vagy a véletlenekre (Papp Klára tanulmánya a jezsuita rend feloszlatása után induló Jósika Antal karrierrről, aki a rend tagja volt, vagy Gálfi Emőke írása Borbély Györgyről), a kapcsolatokra (Horn Ildikó).

A különleges képességű arisztokraták kiemelt helyet kaptak: Györkös Attila kutatásai Frangepán Kristófról, Szabadi István munkája ecsedi Báthory Istvánról, Oborni Teréz Bethlen István életművét újszerűen bemutató elemzése, s Bányai Balázs Zichy Jenő életének új vonásait felvonultató írása. Ugyancsak meghatározó az erdélyi karrierek elemzése: a református közegben elismerést szerzett Apor Istváné (Balogh Judit), vagy a dualizmus-kori Erdély udvarhű arisztokratáié (Pál Judit). A nagybirtokos arisztokraták szerepét vizsgálta Kónya Péter, míg az agrárkutatás számára Festetics György személyét és eredményeit mutatta kiemelkedőnek Kurucz György.

Néhány, a magyar arisztokráciát bemutató munkákban hagyományosan szereplő téma, mint pl. a katonai erények hatása elenyésző szerepet kap, a familiárisi kapcsolatokat is csak egy – korábbi kutatásokat folytató – tanulmány képviseli (Jeney-Tóth Annamária). Viszonylag keveset olvashatunk a világi és egyházi hatalom kapcsolatáról, a kegyuraságról (Solymosi László, Orosz István egyik tanulmánya), de Kónya Péter és Kónya Annamária írásai hasznos és színvonalas mikrotörténeti elemzések. Ugyanakkor különleges téma a Herberstein család modernizációja (Mátyás-Rausch Petra) és a Szapolyaiak gazdasági szerepe (Draskóczy István), s tanulságos a megfelelési kényszer bemutatása Mária Terézia mezőgazdasági társaságaiban (Barta János). A dualizmus-kori bihari arisztokrácia sajátos szerepére hívta fel a figyelmet Szendrei Ákos tanulmánya.

Szerepel a kötetben néhány átfogó jellegű, igen elgondolkodtató elemzés a transzilvanizmus értelmezésérő (Mikó Imre kapcsán Egyed Ákos), a könyvkultúráról (Egyed Emese), az erdélyi arisztokrácia öntudatáról (Sipos Gábor) vagy a szőlőbirtokos arisztokratákról (Orosz István). A családi könyvtárak szerepére irányítja figyelmünket Marcela Domenová.

A Bárány Attila, Orosz István, Papp Klára, Vinkler Bálint által szerkesztett, 605 oldalas, igen szép megjelenésű, olvasmányos tanulmánykötet nemzetközi szintű kutatási eredményeket fogalmaz meg.